Az MTA Doktori Tanács hároméves ciklusa végén leköszönő elnökét kérdeztük az elmúlt évek eredményeiről, a tudományminősítés rendszeréről, az MTA-doktori cím értékéről és a koronavírus-járvány kihívásairól.
2020. SZEPTEMBER 2. GILICZE BÁLINT
Amikor elődjétől, Zalai Ernőtől átvette a Doktori Tanács elnökségét, milyen tervekkel kezdett neki a munkának? És egyáltalán mennyi teret ad ez a pozíció saját elképzelései megvalósításának?
Elődöm, Zalai Ernő elnök úr komoly örökséget hagyott rám: a Doktori Szabályzat folyamatban lévő módosítását, amit akkor az Akadémia Alapszabályának éppen esedékes módosítása miatt nem tudott befejezni. Mindkettő nagy terjedelmű dokumentum, amelyet az Akadémia tudományos osztályai alakítanak ki, és a Közgyűlés hagy jóvá, a két folyamat párhuzamos végigvitele azonban túl sok energiát és figyelmet kötött volna le. Emellett a szintén Zalai elnök úr által kezdeményezett tudományági nómenklatúramódosítást kellett a mindennapi gyakorlatban meghonosítanunk, majd az új Doktori Szabályzatból eredő további jogszabályi teendőket, például az Eljárási Szabályzat és Ügyrend módosítását végigvinni. Szintén az új Doktori Szabályzatból adódó követelmény volt, hogy a tudományos osztályok átvezessék a változásokat doktori ügyrendjeikbe, így a Doktori Tanácsnak közel egyéves folyamatot kellett koordinálnia, és az osztályokkal való egyeztetések, majd az ellenőrzések után az Elnökség elé terjesztenie a módosításokat. Nagy örömünkre szolgált, hogy mind a 11 osztály elvégezte a teendőket, és 2019 júniusában az Elnökség is jóváhagyta a doktori ügyrendeket.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy az MTA doktora cím megszerzésének tudományos osztályokra, szakmákra szabott, egyértelmű követelményei vannak. Ezeknek a felülvizsgálata és a Doktori Minimumkövetelmények Tárának a megalapítása az én elnöki időszakom egyik legfontosabb eredménye volt.
Kiemelten fontosnak tartom az utánpótlás kérdését, ennek érdekében a Fiatal Kutatók Akadémiájával való kapcsolatfelvételt és az együttműködés kialakításának megkezdését. A koronavírus közbeszólt, így nem került sor a Fiatal Kutatók Akadémiájának arra a rendezvényére, amelyen a Doktori Tanács és Titkárságának vezetése az MTA doktora cím megszerzéséhez kapcsolódó pályázatról, eljárásról, követelményekről készült informálni a fiatalokat. Bízom benne, hogy a későbbiek során ez is megvalósulhat. Ugyancsak a Covid-járvány „hozadéka” volt, hogy megteremtettük az MTA-doktori értekezések védésének elektronikus rendszerét, amely a járvány alatt is lehetővé teszi a folyamatos munkát.
Két ciklusban képviseltem az Orvosi Tudományok Osztályát a Doktori Tanácsban, az elsőben tagként, a másodikban elnökként. Törekedtem a hagyományok megtartására, és a megszokott elvárások és színvonal következetes és igen szigorú őrzésére. Az elmúlt három évben semmilyen panasz nem érkezett az Akadémiához a Doktori Tanács tevékenységét illetően. Munkámat – akárcsak elődeimét – a következetes szigor, az elvszerű, szabályszerű működés jellemezte. Ugyanakkor ne gondolják az olvasók, hogy 22 szigorú, zord ember ült abban a teremben, voltak olyan pillanatok is, amelyeket csak a sokunkat jellemző humorérzékkel lehetett fel- és megoldani.
Kovács L. GáborForrás: mta.hu/Szigeti Tamás
Mit tart elnöki időszaka legfontosabb eredményének?
Engedje meg, hogy egy eredmény helyett három fontosat is kiemeljek. A testületünkre vonatkozóan azt tartom a legfontosabbnak, hogy a különböző tudományterületeket és szakterületeket képviselő 22 kutató viszonylag rövid idő alatt egy egymást kölcsönösen tisztelő, egymásban bízó, a problémákat nyíltan megbeszélő testületté kovácsolódtunk össze, és a munkát több éven át ebben a szellemben tudtuk folytatni.
Az MTA-doktori pályázatokat illetően fontos eredménynek érzem, hogy a cím megszerzése iránti érdeklődés a 2015-ös év kissé alacsonyabb szintje után helyreállt, így éves átlagban körülbelül 80 címet tudunk odaítélni. És ez igaz egészen a kezdetektől, 1995-től számított átlagra, de az elmúlt 10 év tekintetében is. Egészen pontosan az elmúlt 3 évben: 81, 77, illetve 73 fő szerezte meg az MTA doktora címet. Jelenleg 150 pályázat van folyamatban, az eljárás különböző fázisaiban. Én ezt kiemelkedően jó eredménynek tartom, és azt gondolom, hogy a kutatói igényesség a cím megszerzésére való törekvésben is megmutatkozik. Abban bízom, hogy a növekvő érdeklődéshez a modernebb szabályozás és az egyre átláthatóbb követelmények is hozzájárulnak, és örülök, hogy a testület elnökeként szerepet játszhattam ennek a kialakításában.
Továbbá büszke vagyok arra, hogy a járvány kitörésekor a Doktori Tanács testülete rugalmasan és szinte azonnal képes volt átállni az elektronikus ülésezésre és döntéshozatalra, méghozzá úgy, hogy minden szabályzati elemnek tökéletesen meg tudtunk felelni. Az Akadémia tagjai közül a többség valóban a veszélyeztetett korosztályt képviseli, azonban a doktori ügyek terén is sikerült megmutatnunk, hogy meg tudunk felelni a kor kihívásainak.
Nagy visszhangot keltett a magyar tudományos közéletben, amikor a Debreceni Egyetem 2018 végén bejelentette, hogy a továbbiakban nem tartja szükségesnek az MTA doktora cím meglétét a professzori kinevezéseknél. Egyedi esetről lehet szó, vagy egy folyamat kezdetéről? Veszélyben az Akadémia megkerülhetetlensége a tudományos minősítésben? A Doktori Tanács elnökeként mit tett ebben az ügyben?
Majdnem két év telt el azóta, és a Debreceni Egyetem példáját senki más nem követte. Bízhatunk benne, hogy ez így is marad, sőt az sincs kizárva, hogy idővel ők is változtatnak az álláspontjukon. Az MTA Doktori Tanácsa 1995 januárjában alakult meg. Sem az Akadémia, sem a Doktori Tanács soha nem erőltette rá az akaratát senkire. Nem ajánlotta, hogy az egyetemek az előmeneteli rendszerüket kössék hozzá az MTA doktora címhez. Mégis ez történt, gondolom azért, mert hamar átlátták, hogy itt egy országos szintű szakmai megmérettetésről van szó, ami egyfajta minőségbiztosítás, tehát az egyetemi előmenetelben is jól használható. A Doktori Tanács is kiállt a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának nyilatkozata mellett, amely szintén az MTA doktora címnek ezt a minőségbiztosító szerepét emelte ki.
Nagyon fontosnak tartom az egyetemekkel való konstruktív együttműködést. Nekem is sok a személyes szakmai kapcsolatom, és úgy érzékeltem, hogy a Doktori Tanács tagjai is ezen az állásponton vannak. Mi, 22-en szakmai kapcsolati rendszerünkkel jószerével az egész országot le tudtuk fedni.
Kovács L. Gábor az MTA doktora oklevelek átadóünnepségén 2019 decemberébenFotó: mta.hu / Szigeti Tamás
Az utóbbi években folyamatosan növekedett a publikációk száma, és látványosan gyarapodott az „open access” folyóiratok köre is, ami nyilvánvalóan hatással volt a tudománymetriai módszerekre és eredményekre is. Mit jelent ez a doktori eljárás folyamatában?
Az MTA-doktori pályázatra általában akkor jelentkeznek a kutatók, amikor már szakmai életútjuk delelőjén járnak. Addigra publikációik és hivatkozásaik száma legtöbbször bőven lefedi, esetenként sokszorosan meg is haladja az előírt minimumkövetelményeket. Azt tapasztalom, hogy a publikációk száma nem az „open access” folyóiratok számának növekedése miatt szaporodik.
Open access, vagy sem, az MTA doktora cím követelményeinek teljesítéséhez általában nem a nagy mennyiség az elsődleges, hanem a publikációk és hivatkozások minősége. Más szóval: a minőségi nemzetközi publikációk és hivatkozások megléte bizonyos minimális szintű számossági követelményt is teljesít. A legfontosabb követelmény tehát az egyedi és nagy hatású tudományos eredmények megléte és azok bemutatása. Ezen túlmenően minden tudományos osztály és a Doktori Tanács is nagy hangsúlyt fektet a pályázók tudományos utánpótlás-nevelési és tudományos közéleti tevékenységének figyelembevételére.
Az utóbbi évek fejleménye a Magyar Tudományos Művek Tárának megújulása. Mit hozott ez a Doktori Tanács számára?
Ha egy újság azt írná le, hogy a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) egy óriási adatbázis, amelyhez a Magyar Tudományos Akadémián kívül sok egyetem is csatlakozott, és amelyet az Akadémiai Könyvtárban működő maroknyi elkötelezett, igen lelkes és sokat dolgozó munkatárs mellett hosszú évek munkájának eredményeként most már sok elhivatott intézményi adminisztrátor is gondoz, az Ön szerint olyan hír lenne, amelyre felfigyelnének az emberek? Pedig ez az igazság. Az újságírás viszont egy szakma, ahol el kell tudni adni a lapot.
A MTMT rendkívül hasznos adatbázis is. Az MTA Doktori Tanácsa évekkel ezelőtt rá építette a doktori eljárást. Emellett az egyetemek is használják különböző pályázatokhoz. A kutatók nem könnyen álltak át az MTMT1-ről az MTMT2-re, mert más a felépítése, logikája, felülete, de ennek köszönhetően többletinformációk szolgáltatására is alkalmas.
A doktori pályázatokban a tudományos bizottsági előterjesztők igen alaposan végignézik a pályázó szakmai életútját és publikációit. Észreveszik, és szóvá teszik (ha korábban az MTMT központi adminisztrátora nem vette volna észre), ha egy tételt nem jó helyre soroltak be. Vannak egészen kicsi szakmák, amelyekben a kutatók, mondhatni, személyesen ismerik egymást, olvassák egymás munkáit, az előterjesztők és közreműködők pedig nem kizárólag az adatbázisból tájékozódnak. Ilyen például a zenetudomány, az orientalisztika vagy egy nagyobb szakterületnek egy kisebb szelete, mint mondjuk, az orvostudományon belül az ortopédia vagy a történelemtudományon belül a dualizmus kora. De ha végignézzük, minden tudományág lebontható ilyen szűkebb területekre. A messziről jött ember esetleg próbálhatja a szakmai közösséget megtéveszteni, de sok értelme nincs, mert azonnal lebukna.
Kovács L. GáborFotó: mta.hu / Szigeti Tamás
A tudomány egyre nemzetközibbé váló világában változott-e az MTA doktora cím megítélése a kutatók körében? Az eddigiekhez hasonló jelentőséget tulajdonítanak neki az életpályájuk derekán álló kutatók? Tudomásom szerint ezt a címet kizárólag a magyar minősítési rendszerben ismerik el – vagy léteznek nemzetközi megállapodások is?
Az MTA doktora cím egy magyarországi tudományos cím, megszerzésének azonban előfeltétele a kutató nemzetközi elismertsége. Ezt a címet nem azért szerzik meg a pályázók, hogy a nagyvilágban érvényesüljenek vele, hanem azért, hogy a hazai tudományosságban legyen egy a tudós közösség által kiadott magas szintű tanúsítványuk. Itthon minden kutató tudja, mi az MTA doktora cím értéke. A benyújtott pályázatok száma évről évre hullámzik, mert nincs benne semmilyen irányítottság, az átlag azonban évi 80 pályázat körül van. Ez se nem túl kevés, se nem túl sok. Úgy látom, a kutatók érdeklődnek az MTA doktora cím iránt, és amikor elérkezettnek látják az időt, be is nyújtják a pályázatot.
Nincsenek nemzetközi megállapodások az MTA doktora cím elismerésére, de erre nem is merült föl igény a magyar kutatók részéről. Sokan gondolják, hogy az MTA doktora cím hungarikum, amelyhez hasonlót sehol máshol nem találunk a világban, de ez nem így van. Most szándékosan nem arra hivatkozom, hogy a volt szocialista országok közül többen megtartották fokozatként vagy címként (a korábbi „tudományok doktora” cím megfelelőit – a szerk.). De mondok néhány kevésbé ismert példát: az Oxfordi Egyetemnek – nem egy rossz név, ugye? – vannak különböző doktori címei, köztük a Doctor of Science (DSc), és más kisebb angliai egyetemeknek is; Indiában a Kalkuttai Egyetemnek, Ausztráliában a Monash Egyetemnek, amelynek Malajziában is van campusa, vagy Új-Zélandon az Otago Egyetemnek. Bizonyára mindegyiknek megvan a maga funkciója az adott államban.
További érdekesség, hogy az MTA doktora oklevélosztás előtt megkérdezzük a címet szerzett kutatókat, hogy kérnek-e angol nyelvű oklevelet, és azt tapasztaljuk, hogy évről évre nő az angol nyelvű oklevelek iránti igény. Tavaly például az oklevélre jogosultak több mint háromnegyede igényelte az angol nyelvű változatot. Ennek alapján arra következtetünk, hogy a nemzetközi tudományos közvélemény ismeri és elismeri a címet, az MTA doktorai pedig szívesen jelzik ezt külföldi kollégáiknak.
Lovász László elnökként többször kiállt a női kutatók érvényesülése mellett, azonban a híradásokban leginkább az akadémikusok és a fiatal kutatók kerültek az érdeklődés középpontjába. Mi a helyzet az MTA doktorai és a cím várományosai körében?
Minden év december elején kiosztjuk az MTA doktora díszokleveleket az előző egy évben címet szerzetteknek. Ebből az alkalomból a Doktori Tanács elnökeként minden évben elmondtam és diagramon be is mutattam az új MTA-doktorok összetételére vonatkozó adatokat. Ezek az adatsorok az Akadémia honlapján is megjelentek, és több évre visszamenőleg kikereshetők. A szempontok egyike mindig az volt, hogy hány női kutató nyerte el a címet. Az MTA doktorainak mintegy 14 százaléka nő. Ez az arány jellemezte átlagosan az elnöki ciklusomat.
Az intézeteitől megfosztott Akadémia előtt álló talán legnagyobb feladat, hogy megalkossa új stratégiáját, és ahogy Freund Tamás is kiemelte, mozgósítsa a köztestületet. Milyen szerepet kaphatnának ebben az új stratégiában az MTA doktorai?
Az MTA doktorai, több mint 2600 kutató, az összes szakmát és az egész országot lefedik, 70-80 fő közülük pedig külföldön él. Ez óriási szellemi potenciál. Szinte mindannyian tagjai az MTA köztestületének. Nagyon nagy szerepük lehet abban, hogy ki-ki a maga helyén képviselje a Magyar Tudományos Akadémia értékrendjét a magyar tudományos életben és – hogy a magam területére is rátérjek – az MTA doktora cím jelentőségét a hazai egyetemi és kutatói közösségekben. Ők testesíthetik meg ennek a címnek a minőségbiztosító szerepét, az Akadémiának pedig tolmácsolhatják kutatói, egyetemi oktatói közösségük megítélését az Akadémiáról és az MTA doktora címről. Az Akadémia pedig összefoghatná az MTA doktorait és nemcsak őket, hanem a köztestület PhD-fokozatú tagjait is, mert azt tapasztalom, hogy még az egymáshoz közel álló szakmák doktorai sem feltétlenül ismerik egymást, nemhogy a távoliakéi. Pedig sokféle együttműködés alakulhatna ki közöttük, ha többet tudnának egymásról, és ez a tudományos kutatásokra is megtermékenyítő hatással lehetne. Az is örvendetes volna, ha a nagyon különböző, távoli szakmák doktorai találkozhatnának, mert a személyes kapcsolat sok egymással szembeni fenntartást segít eloszlatni. Ugyanis az Akadémia tudományos osztályainak, a hozzájuk tartozó doktoroknak a mentalitása is lehet különböző, akár azért is, mert a szakterületük egészen más habitusú kutatót kíván. A legfontosabb cél azonban a szakmai párbeszéd kezdeményezése, az egymás iránti nyitottság fenntartása, a tudományos sokszínűség megőrzése és a magyar nyelv ápolása.
Mik a legfontosabb aktuális feladatok, amelyekkel várhatóan már az utódjának kell megbirkóznia?
A Doktori Tanács feladatait a személyi változások nem érintik. Ebben a munkában fontos az állandóság, a kutatóknak tudniuk kell, hogy mihez kell alkalmazkodniuk, az elvárások nem változhatnak gyakran. A következő elnöknek is feladata lesz, hogy az MTA doktora cím tekintélyét és színvonalát megőrizze. Bízom utódom kreativitásában, hogy lesz elképzelése arról, hogy az MTA küldetéséhez igazodva miként lehet fenntartani az MTA doktora cím iránti érdeklődést, amelynek a megszerzésére minden kutató törekszik, és növelni az elismertségét nemcsak a tudós közösségben, hanem a társadalmi, politikai és gazdasági elit, valamint a társadalom szélesebb köreiben is.
Forrás: mta.hu